A 2001-es One/Three után az absztrakt hip hop koronázatlan királya visszatért a második résszel. Tadd Mullinix a Two/Three elkészítésével szintet lépett a stílus evolúciójában, fényévekre beelőzött mindenkit jövőbe mutató zenéjével. Az 5 évvel ezelőtti első részhez képest talán még lényegre törőbb, letisztultabb a zenei koncepció, ugyanakkor hatalmas lökést ad a zenékhez a masszív MC banda. Egyetlen felesleges hangot sem lehet fellelni a dobokban. A ritmusok néha annyira hiányosak, hogy az ember azt hinné nem fognak húzni, aztán megszólal az MC és egyből összeáll a kép. Mindent átitat a detroiti atmoszféra. Nehéz megfelelő dicsérő jelzőt találni a zsíros szintetizátor futamokra. Kőkemény űr hangulat. Nem akarom a hangzást tovább részletezni, döbbenetesek a hangminták, lenyűgözőek a ritmus programok, csodásak a basszusok, elsőrangúak az MC-k. Utoljára a Csillagok háborúja trilógiánál vártam ennyire a következő részt !
Valaki meg tudja mondani, hogy a Machines Pt. 1 és 2 számoknak mi az alapmotívuma? Nagyon rémlik valami a 80-as évekből...



